Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Öltözködjünk rétegesen!

OrbánAnna
Öltözködjünk rétegesen!
"Öltözködjünk rétegesen, mert ráfázunk!"- számtalanszor hallottam gyerekként, nem igazán értettem, miért kellene nekem "télvíz idején" bármit felvennem, ami nem az az egy nadrág, egy pulóver (ne garbó!) és egy kabát, természetesen nyitva, mert macerás a cipzárt húzgálni és különben is.

"Öltözködjünk rétegesen, mert ráfázunk!"- számtalanszor hallottam gyerekként, nem igazán értettem, miért kellene nekem "télvíz idején" bármit felvennem, ami nem az az egy nadrág, egy pulóver (ne garbó!) és egy kabát, természetesen nyitva, mert macerás a cipzárt húzgálni és különben is. Aztán felnőttem, egész alaposan. Lettek gyerekeim, három, hívjuk őket Áronkának, Ábelkének és Benőkének, mert ez a nevük. A mostani kis szösszenet arról fog szólni, hogy hogyan nem fagytak meg a fiaim 1998 óta, az első 10-12 évben még az én közbenjárásommal.

Kezdetben született Áron, jelesül júliusban, akkor még nem rettegtem attól, hogy elsőszülött csemetém teste kihűl, viszont az érzés szeptember közepére végleg úrrá lett rajtam. Ebben az időben (itt most kissé párás lett a szemem) a Budapesti Nemzetközi Vásár volt az újdonságok gyűjtőhelye, import, majdnem export, hazai, külföldi érdekességek tematizálva pavilononként, az év egyik várva várt eseménye volt sokaknak, nekem még inkább, aki a "kereskedelemből" ment a szülőszobára. (pénteken még iroda, kiskosztüm, következő szerdán meg íme, a gyermek) Elhaladtunk édes hármasban teljesen tudatos szülőpárként a 3 hónapos, folyton alvó, vagy nézelődő gyermekünkkel, hogy a hamarosan beálló tél ne érjen minket felkészületlenül. Rátaláltunk egy skandináv lábzsákgyártóra, aki -20 fokig használható, báránybőrrel bélelt, orkán külsejű lábzsákokat árult, nagyjából egy fél havi átlagfizetésért. Természetesen azonnal megvettük, sőt, azonnal be is kötöttük a babakocsiba, elhelyeztük benne a kisdedet (az eladó mondta, hogy már ilyenkor is használható, csak ne csukjuk be) és diadalittasan elhagytuk a rendezvényt. A következő hetekben beszereztem anorákot, (ami az overál) bélelt nadrágokat, harisnyanadrágot, vastag zoknikat, bélelt és nem bélelt sapkákat, takarókat, hálózsákokat és nagyjából mindent, ami egy kicsit is meggyőző eszköznek tűnt a közelgő fagy elleni küzdelmemben. Közben Áronról kiderült, hogy nagyjából mindig melege van, pont, mint az anyjának, forró keze, forró lába, a kutya szabadító misszióba kezdett és, hogy segítsen a mocorgó kis izén, az összes rugdalózót kirágta, a bélelt zoknikat lehúzta és elvitte, hogy végre kiszabadulhasson szegény láb a hőségből. Én eltántoríthatatlan voltam, az első hideg beálltával bundazsák, bélelt cucc, sapka, sál, kesztyű, meg amit találtam összeállításban vittem a fiamat a parkba, ahol hasonlóan beöltöztetett dedeket toltak elsőgyerekes szülők és nagyszülők. Én, azért, hogy biztos legyek a sikeres testhőmegőrzésben, a zsákba, mintegy ellenőrzésként elhelyeztem a halacska formájú fürdővízhőfok mérőt, és félóránként ránéztem, megnyugodva, hogy a kisfiamnál 23 fok van. A bunadazsákban. Az overál fölött. A bélelt nadrág fölött. A pamutnadrág fölött. A harisnya fölött. (felül body, póló, medve mintás pulóver, overál, természetesen) Mire hazaértünk, a gyerekem feje szép pirospozsgás volt, biztosan a jó levegőtől és egészen sok réteget átizzadt csórikám. Még néhányszor megfőztem, aztán  elkezdtem gondolkodni valami köztes megoldáson, így a tél hátralevő részében már csak 14 fok körül mutatott a halacska, aztán visszakerült eredeti rendeltetési helyére a kádba, a gyerekem nem fagyott meg én megnyugodtam, egészen a következő őszig, amikor jöttek a kabátok, nálam a rendszer az ötfokonként más vastagságú és anyagú darabok alkalmazása volt, könnyű kiszámolni, plusz 15 és mínusz 15 között legalább hat kabát. Ez működött a Benőig, akinél már nem fért több felsőruházat sehova, így ő kénytelen volt a telet maximum három kabáttal és két overállal kihúzni. Menet közben megtanultam őket úgy öltöztetni, hogy könnyen, gyorsan elkészüljünk, ne kínozzam őket kényelmetlen és értelmetlen ruhadarabokkal, viszont ne fázzanak és ne is legyen melegük. A titok a jól megválasztott rétegekben rejlik. Ha bírja a gyerek a gyapjút, az nagy előny, az enyémek egyáltalán nem viseliték el magukon, még akkor sem, ha alatta pamutot hordtak, így pamut alsó póló, rövid ujjún hosszú ujjú,  vékony polár felső és kabát lett a hideg télre való összeállítás, sínadrággal, vagy jégeralsó, plusz vastagabb nadrággal. A harisnyát hamar iktattam, ők utálták és volt helyette más opció, így elengedtem, emlékeztem az érzésre, amikor gyerekként beleráznak a később úgyis lecsúszó harisnyába, szóval rugalmas voltam a témában. A gyerekek megnőttek, megtanultak jól felöltözni, Áronnak még mindig melege van, így ő simán mászkál a négy fokban rövidujjúban, főleg, amikor édesanyjával fésztájmol, messziről, ahol ő most van és nem fázik.

A réteges öltözködést szem előtt tartva tervezzük mi is a ruháinkat, hogy könnyű legyen felöltözni otthon, levetkőzni a bölcsiben, oviban, autóban és ne legyen rossz élmény a kicsiknek és a szülőknek  a hűvös reggeleken való elindulás.